2010. november 4., csütörtök

A kezdetek

Szerencsés embernek tartom magam, mert viszonylag hamar el tudtam dönteni, hogy milyen dolgokat várok az élettől, mi az ami fontos számomra és mik azok a dolgok, amikről könnyedén le tudok mondani. Hamar függetlenedni vágytam és álmaim miatt alig 18 évesen már sorkatonaként húztam a fegyverszíjat. Főiskolai éveim alatt már teljes mértékben a saját fejem után igyekeztem, így elég hamar elkerültem a szülői háztól. Akkori fejemmel felnőttnek képzeltem magam. 20 évesen komoly kapcsolatban éltem, főiskolára jártam és sokat dolgoztam leginkább éhbérért. Szüleim megtanítottak keményen dolgozni és arra is, hogy ne várjak csodákat, becsületes munkával hamar meggazdagodni nem lehet. Életem egyik fő célja lett, hogy bebizonyítsam, ez nem így van.
Az életben van fent és lent. Vannak időszakok, amikor jobban megy, és vannak, amikor úgy érzed, kihasználnak. Egy ilyen "kihasználásnak" köszönhetem, hogy már a főiskola mellett közel teljesen önellátó lettem és 22 éves koromra már tényleg teljesen a saját lábamon igyekeztem állni. Egy cégvezető, egy ismerős, látott bennem fantáziát, alkalmazott és segített tanulni. Cserébe sok alkalmazkodást várt és munkát. Ennek a "kihasználásnak" köszönhetem, hogy olyan cégeket jártam meg, ahol egyre följebb és följebb kerülhettem és reálissá vált a saját otthon megteremtése. Mialatt vége lett az első, sok évig tartó kapcsolatomnak, ahol ingyen lakhattam egy szuterénben, önállóan kellett albérlet után néznem és tekintve, hogy a szülői házban nem túl sok beleszólásom volt a lakókörnyezetem alakításába, valójában ezzel, a váratlan teljes függetlenséggel és az albérletbe költözéssel vette kezdetét a mai otthonom története.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése